Megjelent a Galaktikánál John Brunner Hugo- és Brit SF-díjas, 1968-ban kiadott regénye, a Zanzibár. A 2010-es évek túlnépesedett, társadalmi feszültségekkel teli világában két New York-i fiatalember keresi a helyét, aztán történelemformáló eseményekbe keverednek bele.
Túlnépesedésről szóló klasszikus regényt adott ki a Galaktika: John Brunner 1968-ban megjelent, Zanzibár című regénye annak idején a Hugo- és a Brit SF-díjat is begyűjtötte. Itt bele lehet olvasni a regénybe, amiről ezt írja róla a kiadó:
„A 20. század elején a statisztikusok azt mondták, a Föld akkori teljes népessége elférne a Wight-szigeten. 1968-ban már csak egy duplaakkora szárazulaton fért volna el mindenki, mondjuk Man szigetén. Mai, több mint 7 milliárd főt számláló emberiségünknek Zanzibár teljes területére lenne szüksége, és még akkor is vizes lenne néhányunk lába.
A 2010-es évek túlnépesedett, társadalmi feszültségekkel teli világában két New York-i fiatalember keresi a helyét. Akaratukon kívül keverednek bele történelemformáló eseményekbe, melyek a bolygó elmaradottabb területeiről kiindulva alapjaiban fogják megrengetni a nemzetközi gazdaság és politika felépítményét, kihatva a Föld minden lakójának életére. És hogy a dolgok tovább bonyolódjanak, az egyik nagyvállalat megalkot egy öntudattal bíró szuperszámítógépet…
John Brunner Hugo- és Brit SF-díjas, monumentális regénye hol kémtörténetre emlékeztet, hol John Dos Passos társadalmi panorámáit idézi, megelőlegezve William Gibson Neurománcát és még tucatnyi, később íródott SF-művet. Jóslatai a megjelenése óta eltelt évtizedek alatt bámulatos számban váltak valóra, az elharapózó iskolai erőszaktól és terrorakcióktól kezdve, Kína szuperhatalommá válásán és az európai országok unióba tömörülésén keresztül, egészen a biotechnológia előretöréséig és az egyneműek kapcsolatának széles körű elfogadásáig. Nem véletlenül válogatták be minden idők 100 legjobb SF-regénye közé.”
Ez pedig a borító:
Pedig az alapok még akár működhetnének is. A hetedik évad ugyanis tartalmaz mindent, amire igény lehet, űrharcoktól a csavaros bosszúig, de ez már nem teljesen az a Black Mirror, ami volt.
Amikor szól az emlékezet: Nabokov önéletrajzi története részletgazdag, érdekes betekintést ad a szovjet hatalomátvétel előtti orosz világba.
Él Budapesten egy fiatal magyar tudós, aki egy egész tudományterületet talált ki magának, elismert szakmai folyóiratot alapított hozzá, és ma már világszerte szívesen látott előadó. Meskó Bertalan orvosi jövőkutató könyvet írt azoknak, akik hozzá hasonló tudatossággal terveznék a jövőjüket.
A könyv szerzője nélkül most nem J. D. Vance lenne az amerikai alelnök.
Kiderült, hogy a román lakosság mindössze 30 százaléka olvas könyvet.
A könyvajánlás mellett egy személye történetet is megosztott a hallgatókkal a miniszterelnök.
A szombati tüntetés résztvevői Londonban amiatt emelték fel szavukat, hogy a brit legfelsőbb bíróság döntése szerint jogilag csak az tekinthető nőnek, aki biológiailag nőként született.
Van öt istenérv dióhéjban, melyek a logikán alapszanak, csak megfeledkeztünk róluk. Az is kiderül, hogy Richard Dawkins és a többi új ateista valójában nem létező, maguk számára leegyszerűsített érvekkel vitatkozik. Húsvéti kultúrharcos esszénk. Szilvay Gergely írása.
